„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak…”

(Prédikátor Könyve 3.1)

Kissé szokatlan elnevezés. Vagy csak elírás? Nem véletlen a +1 M! A teljes név: ELSŐ MAGYAR MŰEGYETEMI MŰHOLD ALAPÍTVÁNY

Az előzmény a rendszerváltás időszakához kötődik. A BME KISZ-MHSZ Rádióklubja már az új-régi nevét használta (Műegyetemi Rádió Club). A Magyar Honvédelmi Szövetség már átalakult, sorra születtek a technikai jellegű, de sportba bújtatott klubok. Akkor már túl voltunk az első két műholdalkotás (szándék) kudarcán. Senki nem tudta pontosan, mi lesz az Interkozmosz utódlással (hol van az ESA?), és hogyan alakul az Űrkutató Csoport és a Rádióklub sorsa. A múlt csökevényei.

Ekkor támadt Bernáth Dezsőnek, az egyetem volt MHSZ titkárának egy mentő ötlete: élesszük fel, öltöztessük új ruhába a kétszer már „elnyomott” műholdat. Ez lesz a mentőcsónak. Minden érdekelt belefér. Hozhat pénzt a zsebekbe, és nagy nemzeti dicsőség lesz. Láttuk a piros szőnyeget. A múlt század ’90-es évei. Két évtized vissza. Nagy ötlet volt Dezső! Mindenkinek tetszett. „Aprócska” gondok azért felmerültek, de elhárításuk csak egy jó fővédnök/védnökök megválasztásán múlik. „Hol a pénz?”-kérdeztük.

Kezdjük a csúcson! Göncz Árpád volt a köztársaság elnöke. Ő biztosan tud segíteni. Tudja hol a kulcs. A pénzes ládáé. Akár napjainkban, akkor is a személyes kapcsolat volt a döntő. Dezsőnek volt, és mi ott ültünk a Parlamentben, egy hosszú asztal körül. Sokan. Mindenki Árpi bácsija végtelenül szívélyesen, mosolyogva érdeklődött leendő műholdunk felhasználási lehetősége felől. Némi kérdés-felelet játék után be kellett vallanunk, hogy ez nem fog műsort sugározni, telefonbeszélgetéseket továbbítani. Örül, ha él. Bár ez utóbbit nem hangsúlyoztuk.

Valaki közülünk felkérte, hogy vállaljon védnökséget az alapítvány fölött. Megemlítette, hogy ez lesz talán az ötszázadik felkérés, amit kapott, de ezen nem múlhat a siker. Puff! Hol is a pénz? Hát ott nem volt. Megindult az adminisztratív gépezet. Alapítvány bejelentve, bankszámla megnyitva. A melléklet tartalmazza a kuratórium tagjainak nevét. Mindenkiben megvolt a jó szándék, csak a kemény, pénzszerzési hajtás hiányzott. A régi, megszokott, beidegződött rutin. „Állambácsi” zsebe. Üres volt, mint most. Hova tűnt az ingyenes szovjet start? Esetleg az amerikaiak?

Hiszen tőlünk nyugatra mindenki szeretett minket. Annyira azért nem. Az egyetem is szerette volna a műholdat, de azért zabot mégse. Kellett az másra. Bár a kuratórium elnöke a rektor volt. Ettől kezdve húztuk magunkkal az Alapítványt. Amikor a bankszámla negatívba ment, bezártuk. És vártunk. Közben az MHSZ utódja is összeomlott, és kedves Dezsőről se hallottam azóta sem. Az egyetem optimista maradt, miközben néhányan az egyetemi űrkutatás létéért küszködtünk. Néhány éve, amikor általános alapítványi selejtezést tartottak, meghagyták EMMMA-t. Köszönjük a bizalmat!

Ekkor már érződött a cubesatok közeledése. Már meg mertük nézni, mibe kerül a start, és 2006. végén prof. Klaus Schilling nem tudott ellenállni a meghívásomnak: egyetemünkre hozta a würzburgi kicsit, az UWE-1 tartalék példányát. A szellem kibújt a palackból, és azóta küszködik létéért. MASAT-1 formájában akar élni!

Némi kutakodás után sikerült összeszedni a háttér papírjait (köszönet Györgyi). Az érdekesebbeket mellékeltem. Nagyon tanulságos az Alapítvány célkitűzését elolvasni. Szinte a MASAT beszél előre… Csak harmincszor akkora akart lenni… Ismételt köszönet mindenkinek, aki a „nevesincs” műhold mellett kiállt! Rosszkor és rossz helyen voltunk az ötletünkkel. A szándék még ma is dicséretes.

Be kellene csukni. Ha majd a MASAT elmegy.

Addig jó lenne kihasználni a hátteret. Még él. A fővédnök köztársaságunk mindenkori elnöke…. És hány védnök miniszter van..?! Mehetünk támogatásért…

Mellékletek

Vissza az előzményekhez