1980-al indult a BME KISZ-MHSZ Rádióklub és az AMSAT-DL, rádióamatőr műholdak fejlesztésével foglalkozó, NSZK-ban működő, teljesen társadalmi munkára épülő, szervezetek közötti együttműködés. Ez abban az időszakban nagy előrelépést jelentett, hiszen nem volt konstrukciós szinten, az űrkutatás területén, Kelet és Nyugat között együttműködés. A rádióamatőrködés egyébként is nemzetközi, határokat átlépő kapcsolatrendszernek számított. Természetesen „szabályozott” keretek között.

Az Oscar-10, majd 13 fedélzetére került magyar fejlesztésű tápellátás. Ez napelemekből származó elektromos energiával töltötte az akkukat, és osztotta szét a fedélzeti alegységeknek. Mindkét konstrukció sikert hozott. Megindult a következő, nagy műhold fejlesztése, mely később AO-40 néven állt pályára. Ez már 600 W-ot leadni képes napelemekkel rendelkezett. Természetesnek tűnt, hogy a két sikeres műhold után a nagy energiakezelő alegységet is magyarok készítsék. Közben a BME Mikrohullámú Tanszék Űrkutató Csoportja több Interkozmosz műhold konstrukciójában vett részt. A fejlesztést végzők között természetesen személyi átfedések voltak. A ’80-as évek közepére szinte már minden műhold alegységet fejlesztettünk (tápellátó rendszer, fedélzeti adat gyűjtő, telemetria adó-vevő…).

Nem véletlen, hogy a németek biztattak bennünket: csináljunk egy magyar műholdat, melynek pályára állítását ingyen megoldják. Természetesen ez már nem ment egyszerűen. A hazai anyagi feltételek biztosítása lehetetlennek tűnt. Javasoltak is egy jellegzetesen magyar nevet: GULYAS. Az elnevezés forrása a világszerte ismert magyar étel. Ezt könnyen megjegyezték volna bárhol a világban. A repülő gulyás. Sokáig visszatérő téma volt, és az AO-40 készítésekor még szubholdnak is felajánlották. Emlékszem, Franciaországból hoztam NASA maradékból származó napelemeket, és UV sugárzás ellen védő kvarcüveg lapocskákat. Nem kis teljesítmény volt az angolul nem beszélő francia vámosnak elmondani, hogy az micsoda.

Az itthoni megítélése az elképzelésnek egyértelmű volt: az első magyar műholdnak nem lehet „nyugati beütése”. Felejtsük el!

20-30 év távlatából visszatekintve az elképzelés reális alapokon állt, megvalósítható lett volna. Ma már más a helyzet. Senki nem mond nemet egy hasonló elrendezésben készülő műholdra, csak legyen rá pénz és ingyenes start. Az AMSAT-DL a lét-nemlét határán küzdve próbálja a következő, P-3E műholdat összerakni. Hol van már az ingyenes start…?!

Ennek folytatása lenne egy Mars köré kerülő űrszonda. A P-3E tápellátó rendszerét nagy- nagy küzdelem árán mi készítjük. Reméljük, hogy lesz elég erőnk befejezni. Vajon fog-e repülni?

Valamennyi AMSAT együttműködésben a készülő szerkezet anyagait természetben kaptuk, a munkaerő ingyenes. Ez látszólag rossz befektetés volt, de referenciához juttatott. Ráadásul jó referenciákhoz, hiszen valamennyi berendezésünk kifogástalanul működött. Volt, amelyik 22 évig! Sokszorosan megtérült a befektetésünk.

Az Interkozmoszban, a szocialista országok közötti űrkutatási együttműködésben, a cseh-szlovákok (természetesen a szovjetek után) készítették a legtöbb, önálló, szovjet segítséggel pályára állított műholdat. Összesen 5 készült, és állt pályára. Az ionoszférát, magnetoszférát vizsgáló műszerek voltak a fedélzetükön. Elnevezésük: MAGION-1-5. Kérésükre besegítettünk az energia ellátó és a fedélzeti adat gyűjtő fejlesztésébe. Nagy volt a csábítás: viszonzásul kérjünk számunkra fontos műhold részegységeket, és szülessen meg végre az első magyar műhold! Cserébe megkaptuk a műhold mechanikáját, melyet még most is őrzünk (lásd mellékelt fotók), és a földi vevőállomás vevőit (leltári tárgyak). A szovjetektől napelemeket, akkut és startot ingyen kaptunk volna.

A MASAT-1 hordtáskáját látva beugrott a régi kép, ahogy a csehszlovák partnereink a Nyugati pályaudvaron átadták a szépen bedobozolt Magion struktúrát. Ma az MRC egyik szekrényének tetején búslakodik. A környezetében dolgozók közül kevesen sejtik, hogy a MASAT potenciális elődje nézi munkájukat. Mai távlatból nézve: előtte még soha nem voltunk ilyen közel egy műhold elkészítéséhez. Emberi erőnk, tudásunk, minden megvolt, csak központi áldás és némi pénzügyi segítség kellett volna. Egyiket se kaptuk meg. Volt mögötte szakmai irigység is. Sajnos még az egyetem vezetői között is voltak ellenzőink. Nagy kár. Biztosan lökött volna egyet a hazai űrkutatáson. A rendszerváltás hozta a következő lehetőséget. Naiv reményeket.

Természetesen ebben a visszaemlékezésemben sem vagyok tévedhetetlen. Örömmel venném, ha a történet kialakításában résztvevők elmondanák véleményüket, kiegészítenének vagy megdorgálnának. Rajta fiúk!

Vissza az előzményekhez