Közeledik Charles Simonyi második űrrepülése, amire mi is készülünk. Az utóbbi időben és még néhány hétig biztosan a Rádió Club műholdvevő állomását teszteljük és készítjük fel arra, hogy mikor Simonyi rádió kapcsolatot létesít több magyar diákkal, mi is venni tudjuk megbízhatóan a rádió adást. Ezzel párhuzamosan bővíteni kezdtük az állomást, hogy a mi műholdunk vezérlése és telemetriaadásának vétele minél hatékonyabban történhessen.

A jelenlegi és a következő pár hétben a nyomtatott huzalozású lemezek tervezése folyik, amiknél nem csak a gyártó által biztosított gyártási paraméterek betartására kell ügyelni, hanem a termikus szempontokat is figyelembe kell venni. A vákuumban nincs környező levegő, vagy bármilyen gáz olyan mennyiségben, ami hűtés / hőátadás szempontjából számottevő lenne. A keletkezett (disszipált) hőt az elektronikai eszközök infravörös sugárzással képesek leadni, illetve fizikai kontaktusokon keresztül a műhold szerkezetére átvinni.

A tervezés mellett Gyulával és Zolival látogatást tettünk a KFKI RMKI intézetében, ahol olyan berendezés használatára kaptunk felajánlást, amelyik egyszerre képes a vákuum és az általunk kívánt hőmérséklet biztosítására (termikus vákuumkamra), miközben mi majd a műholdat működés közben teszteljük.

Az emlékek között megtalálható immár az Oscar műholdak megfigyeléséről szóló publikáció és az első CubeSat (UWE-1) látogatásán készült fotók is.

Az elmúlt pár napban viszonylag nagy publicitás övezte a műholdfejlesztésünket, aminek eredményét többé-kevésbé sikerült összegyűjteni a Médiamegjelenések oldalon. Ha ezzel kapcsolatban bármi észrevétel merülne fel, állunk rendelkezésre.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor az elmúlt hónapok alapos, részletes és reméljük mindenre kiterjedő tervezés eredménye kezd fizikai valót ölteni. Az alegységek közötti interfészek (mechanikai, elektromos, adat, stb) közel véglegesnek mondhatóak. Minden rendszeroldali berendezés (energiaellátás, fedélzeti számítógép és kommunikáció) fejlesztői változata kész és működik. Természetesen nem a végleges és repülésre kész formájában, de az elképzelésünknek megfelelően.Eközben nekiláttunk előkészíteni a tesztelés menetét, a tesztelési tervet és a dokumentációk vázát. Ez sem egy triviális feladat, ezért idejében nekiláttunk összegyűjteni a teendőket.

Az első fontos mérföldkövet is elértük. A gépészeti tervezés oroszlánrésze lezártnak tekintett. Ez azt jelenti, hogy a szerkezet, a burkolat, az összes elektronikai panel mérete, helye, szenzorok pozíciója, látószöge (field of view) rögzített; és rövidesen elindul a gyártatás.

A csapat nagy része ismét egyezteti a kapcsolási rajzokat, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy minden jelvezetéket, legyen az analóg vagy digitális fogadja valaki. A méretekhez képest meglepően sok jelet kell digitalizálni. Csak hőmérsékletszenzor-jelből több mint 20-at kell kezelni, az összes analóg jel/érték 100-as nagyságrendben van. Annyi biztos, hogy amit mérni lehet és érdemes, az telemetria csomag formájában el fog indulni a Föld felé. Akik veszik az adást, bőséges információhoz juthatnak a műhold aktuális állapotát tekintve.