A küldetés első hónapja nagyon kritikus volt műszaki szempontból, de szerencsére minden a lehető legoptimistább várakozásunknak megfelelően sikerült. A műhold nem csak hogy túlélte az első hónapot a működés zavarának legkisebb jele nélkül, de több mint 20 MB adatot is lesugárzott saját működéséről és az űrbeli környezetéről. Ráadásul a műholdunk az AMSAT-tól OSCAR besorolást is kapott, mely az újonnan használható járulékos név, az MO-72 mellett presztízst is jelent.
Mindezen sikerek nem jöhettek volna létre a több mint 100 rádióamatőr nélkül, akik a világ minden pontjáról követték és vették a műholdunk jeleit. Közreműködésük nélkülözhetetlen, így elsősorban az ő igényeiket tartottuk szem előtt, mikor az alábbi dolgokat megvalósítottuk:
Folyamatosan fejlesztjük a dekóder szoftvert, amiből a legfrissebb változat 2012.03.12-én készült el.
Statisztikát vezetünk a rádióamatőrök által levett és hozzánk megérkezett telemetria csomagokról.
A Főoldalon megjelenítjük a Masat-1 legfontosabb műszaki paramétereit, amiket automatikusan naponta frissítünk.
Napokon belül bemutatjuk a műhold által mért adatokat, egy külön aloldalon.
Mi történt a műholddal?
1. hét (február 13-19)
Minden fedélzeti rendszert és fő funkciót leteszteltünk, hogy képet kaphassunk a műhold állapotáról. A vett telemetria adatok alapján kiderült, hogy a fedélzeten minden rendszer a tervezett módon működik, a mért paraméterek a várakozásoknak megfelelően alakultak. Az első napok során a műhold vezérlését próbáltuk ki, és többször demonstráltuk, hogy a fedélzeti elektronika vezérlehető a budapesti és érdi állomásról. Nagy segítségünkre voltak a rádióamatőrök, akik a világ több pontján szintén követték a műholdat, így közel folyamatosan nyomon tudjuk követni az aktuális állapotát.
Február 16-án a Masat-1 megkapta az OSCAR (Orbiting Satellite Carrying Amateur Radio) besorolást, azaz hivatalosan is felkerült arra a listára, ami az igazoltan működő, rádióamatőr sávban sugárzó műholdakat gyűjti. A Masat-1 a világon a 72. olyan műhold, amelyik megkapta ezt a címet, így a hivatalos Masat-1 név mellett MO-72 néven is lehet a műholdra hivatkozni.
2. hét (február 20-26)
A műhold pályája úgy lett megtervezve, hogy csak a második hét során metszett bele először a földárnyékba. Ez után minden körben egyre több időt töltött földárnyékban egészen a negyedik hétig. Az első árnyékba lépést kritikus eseménynek tekintettük, hiszen ekkor megszűnt az elsődleges energiaforrás, vagyis a napelemekről bejövő villamos teljesítmény, és csupán az akkumulátorból táplált energia működtette a műholdat. Ezzel együtt a folyamatos napon tartózkodás által adott fűtés is megszűnt a földárnyékban tartózkodás idejére, amely az átlaghőmérséklet csökkenését és a hőingás mértékének növekedését eredményezte.
Szerencsére a műhold hő- és villamosenergia-háztartása gond nélkül vette az új kihívásokat, minden funkció zavartalanul működött tovább, beleértve a 100 és esetenként 400 mW-os rádióadást is.
A második héten beindult az adatfájlok letöltése. Egyrészt azokat a mérési eredményeket töltöttük le a műholdról, amiket közvetlenül a pályára állítás után illetve az antennanyitás közben rögzített. Ezzel párhuzamosan olyan hosszú távú mérésadatgyűjtést indítottunk, amivel vizsgálni tudtuk a hőmérsékleti viszonyok és az energiaellátó rendszer működésének változását az egyre nyúló árnyékos időszakok alatt.
3. hét (február 27-március 4)
A harmadik héttől kezdődően az adatgyűjtések mellett a mérési eredmények kiértékelésére illetve ennek automatizálására koncentráltunk. A termikus viszonyok változását követtük nyomon, miközben a műhold a napos pályáról egyre jobban áttért az árnyékos pályaszakaszra.
A helyzetmeghatározó és stabilizáló rendszer műszereivel is nagy-felbontású méréseket végeztünk, melyek segítségével megkezdődött a rendszer kalibrálása, mely az első lépés a bekapcsoláshoz vezető úton.
4. hét (március 5-11)
Március első hetére, vagyis az első hónap végére sikerült viszonylag teljes képet kapnunk a fedélzeti elektronikák teljesítményéről és a rendszerek működéséről. A gyűjtött adatsorok bizonyították, hogy a leghosszabb sötétségben töltött időszakok alatt az akkumulátor hőmérséklete éppen 5 °C alá süllyedt volna, ami az energiaellátás szempontjából kritikus. Ezt azonban sikeresen megakadályozta a rendszeresen bekapcsoló akkumulátorfűtés, amely a még mindig bőségesen rendelkezésre álló villamos energiából rendszeresen megemelte az akkumulátor hőmérsékletét, és egyúttal az egész hold átlaghőmérsékletét is.
A passzív mágneses stabilizáló rendszer a negyedik hétre gyakorlatilag tökéletesen elvégezte feladatát, az antenna tengelyét folyamatosan a Föld mágneses erővonalaival párhuzamosan tartja. Eközben az aktív stabilizáló rendszer bekapcsolása még mindig várat magára, a szenzorok kalibrációja folytatódik.
A mágneses erővonalakhoz történő igazodásból következően az antenna szöge a vevőállomáshoz képest jelentősen stabilabb, és könnyebben előre jósolható. Ez azt is jelenti, hogy mérsékelt és nagy földrajzi szélességű észlelőhelyeken, magas elevációjú áthaladások során garantáltan lesz olyan rövidebb-hosszabb időszak, amikor a műhold jelerőssége jelentősen lecsökken. Ilyenkor az antenna fizikai iránya pont az észlelő felé néz (az északi féltekén), vagy azzal átellenes (a déli féltekén). Ezek az antenna sugárzási karakterisztikájának nullhelyei. A csapat tapasztalatai szerint a mérsékeltebb elevációjú, hosszú áthaladások a legjobban használhatók adatforgalmazás szempontjából, amikor a fenti jelenség nem következik be.
A negyedik héten az operációk egy új, igen érdekes tevékenységgel is bővültek, ami biztosan nagy érdeklődésre tart majd számot, ezért erről hamarosan új cikkben számolunk be.
