Az ábrán látható az észlelt, ill. előre jelzett földközeli és földtávoli pontok alakulása. A fekete és zöld vonalak a TLE-k alapján, míg a cián és ciklámen vonalak a fizikai szimuláció alapján készültek. A vonalak vastagsága az ábrázolt adatok rövid periódusidejű, egy keringésen belüli ingadozásából adódik.

A TLE-k alapján ábrázolt adatsorok az észlelési időszakban a félnaponta frissülő TLE-k alapján készültek, ezért lényegében észlelési adatok, így megbízhatónak tekinthetők.
A HPOP szimuláció egy fizikai modellen alapul, amely a műhold pályáját a rá ható erők időbeli integrálásával számítja ki. A HPOP egy részletes gravitációs modellt, valamint az elérhető legfrissebb, NRLMSISE légkörmodellt és a napi frissítésű észlelt űridőjárás-adatokat használja fel. A légkörmodell az észlelt űridőjárás erőssége, valamint az évszak, napszak, földrajzi hely, és magasság függvényében szolgáltatja a légkör sűrűségét, mely elsődleges hatású a pályamagasság alakulására. A modell ezért képes a műhold ellenállás-tényezőjének behangolása után „hozzányúlás nélkül” a 4 hónapos észlelési időszakon keresztül reprodukálni az észlelési adatokat.

Előrejelzéskor a szimulációt tovább futtattuk a behangolt légellenállás-tényezővel, amely azonban éppen a hátralévő, 300 km-es magasság alatt eltöltött szakaszban jelentősen változhat. Ennek oka a megnövekedő légerők miatt a műhold forgásában bekövetkező változás, valamint a légkör kémiai összetételének változása. Ezen kívül a légkör előre jelzett sűrűségében és az űridőjárási adatok előrejelzésében is van bizonytalanság. Mindezek miatt ökölszabályként elmondható, hogy a hátralévő élettartamban mindig +/- 15%-os bizonytalanság van, függetlenül a hátralévő élettartam mértékétől.
A bizonytalanság nagysága jelentős többletmunkával kismértékben leszorítható akkor, ha figyeljük és feldolgozzuk a velünk együtt felbocsátott műholdak, köztük elsősorban az 1U-os CubeSat-ok pályáját, melyből a jellemző felszíni borítottságú CubeSat ellenállástényező-változását tudjuk előre jelezni a magasság csökkenésével. A bizonytalanság azonban nagyságrendileg nem csökkenthető, mert azt az általunk elérhető légkörmodell, és az űridőjárás-adatok előrejelzésében lévő bizonytalanságok korlátozzák.

A legfrissebb és a korábbi időpontokban elvégzett előrejelzések eredményeit a következő táblázat foglalja össze.

Végső következtetésként kijelenthető, hogy az észlelési időszak adataira illesztett fizikai szimuláció alapján a visszatérés várható időpontja 2014. január 13. A megfelelő bizonytalanságokkal számolva a visszatérés 2015. január 06. és 2015. január 19. közti intervallumba esik.